A család nemesítése

A fellelhető források szerint az első Szelepcsényiek szlovák származásúak voltak és eredetileg a Pohroncz vezetéknevet viselték. A szó jelentése Garam melléki, garami lehetett. A szlovákban a po helyhatározó előtag, többféle jelentést hordoz és „mellett” értelemben is használatos. Erre példa Pozsonypüspökinek a szlovák neve is: Podunajské Biskupice, szószerinti fordításban Duna melletti Püspöki. A név másik része a Hron szóból származik, amely a Garam folyó szlovák neve. A Garam folyó a Zsitvával párhuzamosan, tőle mintegy 20 kilométerre keletre folyik. Ha a partján fekvő valamelyik településről költöztek át a család elődei, akkor szinte a szomszéd falvak valamelyikéről származhattak. A XVI. század végén másutt is élhettek Pohroncz nevezetűek, ezért megkülönböztetésül a név elé tették, lakóhelyüket jelölendő a ”szelepcsényi” előnevet.

A maguk korában igazán tehetséges emberek lehettek, erre utalnak azok a mondák, amelyek a nemesítés történetét hagyták az utódokra. „Szelepcsényi. Pohroncz Ferencz, ki mint pásztorgyermek küzdötte fel magát és esztergomi kanonok lett, 1598-ban testvérével, Miklóssal együtt czímeres nemeslevelet nyert.” Különösen okosnak kellett lennie, ha a jószágok őrzésével megbízott gyermekként képes volt felhívni magára azoknak a figyelmét, akik azután egyengették az útját a papi pálya felé és segítették őt, hogy tanulhasson. Hiteles adatok híján nem lehetünk bizonyosan ennek a történetnek a valódiságában, különösen akkor, ha az egy emberöltővel később élt Szelepcsényi György érsek életútját hallva ugyanezzel a motívummal találkozunk. Minden esetre a valószínűleg Szelepcsényi Ferenc által szerkesztett, nemesítést kérelmező okirat indoklása más megvilágításba helyezi a családot.

kervenynemesitesre

Kérvény a család nemesítéséért 1598-ból

A kérvény magyar nyelvű fordítása a következő:

„Császári és Királyi Felséges Uram!

Hűséges szolgálataimat ajánlom Felségtek kegyébe, stb.. Minthogy két olyan kiváló foglalkozás van, amely a Haza üdvét gyarapítja, s annak különösképpen használni tapasztalható: az Isten előtt kedves jámbor imagyakorlat és az uralkodóknak hűséges szolgálata. Ezek öregbítik s állandósítják a Haza üdvét, s még háborúban is segítik, amit a többiek közt én is s mind az őseim is, Te felséged iránt mindig készek voltunk gyakorolni, és ha az én jámborságomból valami hiányozni látszott, testvéreim heve és hazaszeretete (amelyet eddig bőséges sebeikkel s vérontásukkal bizonyítanak) alaposan pótolta. Ennélfogva könyörgök Te Császári Fenségednek, hogy engem, s általam édestestvéreimet (kitörölve „Boldizsárt”, s helyébe írva a lapszélen: és Bokros Györgyöt) Lászlót, Miklóst, akik Szelepcsényi Pohronczok és mostoha testvéreimet: Ilonát és Katalint hasonlóképp Pohronczok, továbbá mindkétnemű utódaikat valódi nemességi kiváltsággal és az alább lefestett nemesi címerrel megajándékozni s ezzel a Magyarország és kapcsolt részeinek valódi és kétségtelen nemeseinek gyülekezetébe felvenni kegyesen méltóztassék amit további hűséges szolgálatainkkal nem szűnünk meg Felségednek meghálálni. Sőt méginkább könyörgünk a hatalmas Istenhez, hogy tegye Felségedet ellenfelei felett diadalmassá s tökéletes győztessé.

Felséged jóváhagyó válaszát várjuk:

Felséged alázatos káplánja: Szelepcsényi Pohroncz Ferenc az esztergomi egyház kanonokja

(Más kézzel ráírva a jóváhagyás) Engedélyezte Őfelsége: Miksa főherceg

Pozsonyban, 1598. március 12-én.”

Ahogyan olvashatjuk, a papi hivatás gyakorlására (Szelepcsényi Ferenc 1590-től 1611-ig volt az esztergomi káptalanban kinevezett kanonok, amely rang az egyházi hierarchiában igen magas tisztségnek számít) és a háborúk során tanúsított helytállásra hivatkozik a kérelmező, - amely érdemeket elismerve jóvá is hagyják a kérést - és a család hamarosan megkapja a „kutyabőrt”, a nemesítési okmányt. A kérvény tartalmazza az óhajtott címerkép festményét is. A fő motívum egy oroszlán, mint a bátorság jelképe és ez összhangban van a kérvény szövegével, amelyben a hadi tetteket emeli ki a folyamodó. A címert ellenőrizte és heraldikailag is helyesnek találta a választott esztergomi érsek.

A kérvényt az uralkodónak küldték, de Miksa főherceg bírálta el és ennek hatására került sor a nemesi oklevél kiadására.

1598-ban a birodalom legfőbb méltósága II. Rudolf német-római császár, 1576-tól 1608-ig I. Rudolf néven Magyarország királya volt. Róla érdemes tudni, hogy 1552. július 18-án Bécsben született és 1612. január 20-án halt meg Prágában. Az egyik legvitatottabb egyéniségű Habsburg uralkodónk. Művelt, de kedélybeteg ember, akin élete végére eluralkodott az elmebaj. 1583-tól udvarát Bécsből Prágába helyezte át és ott a politika helyett leginkább művészetekkel és tudományokkal, illetve azok pártolásával (például a neves csillagász Johannes Kepler támogatásával) foglalkozott. Uralkodói tevékenységének rovására sokat foglalkozott asztrológiával, mágiával és alkímiával. Prágai palotájában maga is kísérletezett aranycsinálással. Zavartsága miatt az öccse 1608-ban lemondatta a trónról és I. Mátyás néven (magyar királyként II. Mátyás) ő uralkodott tovább.

A valódi állatbőrből készített pergamenre kézzel írt és gazdagon illusztrált oklevél a kor szokása szerint latin nyelvű. Különlegessége a - korban divatos, kissé törökös hatású úgynevezett úrihímzést idéző - rendkívül finoman megrajzolt reneszánsz inda és virágdíszes szegélyezés és a már korai barokk stílusjegyeket mutató címerkép művészi ábrázolása. Pompás megjelenésével bízvást mondhatjuk, hogy az Országos Levéltár legszebb darabjai közé tartozik.

cimereslevel

Szelepcsényi Pohroncz Ferenc, Miklós, György, Ilona, Katalin és Bokros György részére 1598-ban kiadott nemesítési oklevél

A színes, sárga-kék-fehér szálakból sodrott zsinóron függő hatalmas viaszpecsét félbetörve bár, de megmaradt, bizonyítékaként annak, hogy a tulajdonosai mindig is nagy gondot fordítottak a dokumentum őrzésére.

Az oklevél címerképét és díszítését összehasonlítva az Országos Levéltárban őrzött más címeres levelekkel, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez is az uralkodó kaligráfusának Bocskay Györgynek a Mira Calligraphiae Monumenta című írásminta-gyűjteménye és az azt illusztráló Georg Hoefnagel által készített mintaképek alapján készülhetett.

Az okirat szövegének magyar fordítása a következő:

Mi, II. Rudolf Isten kedvező kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Cseh-ország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumania, Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felső - és Alsó Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferret, Kyburg, Goricia és Elzász tartomány grófja, a római szent birodalom, Burgovia, mindkét Felső Lausitz őrgrófja, a szláv őrgrófság, Naon ki-kötő és Szalina ura stb.*Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi néhány hívünknek Felségünk elé terjesztett legalázatosabb kérelmét meghallgatván, továbbá pedig meggondolván és figyelembe vévén hívünknek tisztelendő szelepcsényi Pohroncz Ferencnek, az esztergomi érsekség kanonokjának a hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket Ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és a jövőben is tenni és teljesíteni ígér. Egyrészt ezért, másrészt azért mert királyi kegyelmünkből és császári és királyi bőkezűségünk folytán azoknak, akik Nekünk és a Kereszténység számára üdvöset és érdemeset tettek, elődeinknek Magyarország egykori dicső királyainak példáját követvén, erényeiknek méltó jutalmát, - mely Őket még nagyobbakat felmutatni buzdíthatja - meg szoktuk adni. Ennél fogva tehát ugyanezen Pohroncz Ferencet és általa testvéreit, a hasonlóképpen szelepcsényi Pohroncz nevet viselő Lászlót és Miklóst, valamint leánytestvéreit Pohroncz Ilonát és Katalint, továbbá Bokros Györgyöt, akik már ezelőtt is nemesi szabadsággal éltek, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel elhatároztuk, hogy Magyarországnak és a Koronánkhoz kapcsolt Részek igazi és kétségtelen nemeseinek sorába felvesszük, beszámítjuk és soroljuk. Megengedvén határozott akaratunkból, és megfontolt elhatározással beleegyezvén, hogy Ők mostantól fogva éppen úgy mint azelőtt is és a jövőben is örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel, melyekkel Magyarországunk és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal Ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Ezen irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül ezt a nemesi címert vagy jelvényt adományozzuk: tudniillik vörös színű katonai pajzsot, amelynek alsó harmadát egy folyó szeli át, amelyből a pajzs jobb oldalán háromormú szikla emelkedik ki. A szikla ormán a pajzs jobb oldala felé forduló, testének egész súlyával a hátsó lábaira támaszkodó, nyitott szájú, nyelvét kiöltő, kettős farkú, fején királyi koronát viselő, természetes aranyszínű oroszlán látható, amely a bal első lábával a sziklát érinti, kinyújtott jobb lábában pedig a pajzs jobb sarka felé sugárzó napot tart. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával ékesítve, amelyen vörös és ezüst, illetve kék és arany sasszárny között a fentihez mindenben hasonló, királyi koronát viselő aranyszínű oroszlán látható, amely bal lábát előre nyújtja, jobb első lábában pedig arany csillagot tart. A sisak csúcsáról innen vörös és ezüst, onnan kék és arany takarók vagy foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzsot pompásan díszítik. Miként mindez jelen oklevelünk elején a festő jártas keze által művészien megfestve tisztábban és világosabban is kivehető. Ugyanezen Pohroncz Ferencnek és általa az előbb említett fi- és nőtestvéreinek, valamint mindkét nembeli örököseiknek ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározván és megfontolt lélekkel megengedvén, hogy Ők ettől fogva a jövőben örökre ezt a címert vagy nemesi jelvényt bírják a már mondott Magyarországunk és a hozzácsatolt Részek igazi, régi és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, engedményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel azok akár természetnél fogva, akár régi szokásnál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, azokkal éljenek és azoknak örvendjenek mindenütt csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, háborúkban, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, hajítófegyvereken, pajzsokon, házakon, s általában bárminemű tárgyon az igazi és régi nemesség címén használhassák, viselhessék és hordhassák. Akarjuk, hogy ezzel a címmel felruházottnak tartassanak és neveztessenek mindenkitől, bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú férfiú részéről. Kegyelmesen megparancsoljuk, hogy ezt a címert hordják, használják, azokkal Ők és összes utódaik örökké éljenek: sőt nekik jelen oklevelünk által nemességet adunk és adományozunk. Ennek az emlékére és örök erősségére titkos függőpecsétünkkel —- melyet, mint Magyarország királya használunk — megerősített oklevelünket, Pohroncz Ferencnek, s általa a fent megnevezett személyeknek, és mindkét nemű, valamennyi örökösüknek, s utódaiknak kegyesen adtuk.

Kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, Főtisztelendő atyánk a Krisztusban Kutassy János István esztergomi érsek prímás, magyarországi kancellárunk és helytartónk, tanácsosunk által prágai várunkban, az Úr 1589. esztendejében március havának 12. napján, római birodalombeli uralkodásunk 23. a Magyarországinak és a többinek 25. a Csehországinak pedig szintén a 23. évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, a már előbb említett Kutassy János választott esztergomi érsek, Náprágyi Demeter választott erdélyi, petesi Pethe Márton váradi, Zelniczey Miklós választott pécsi, Monoszlóy András választott veszprémi, Kutassy János győri administrátor, Szuhay István váci, gimesi Forgách Ferenc választott nyitrai, Micatius Miklós választott tinini püspökök Isten egyházát szerencsésen kormányozván. A kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyház érseki széke, valamint az egri, zágrábi, csanádi, szerémi, boszniai, zenggi és modruszi püspöki szék betöltetve lévén. Továbbá tekintetes és nagyságos gróf Báthori István országbíró, trakostyáni Draskovics János dalmát-horvát-szlavón bán, gróf Zrínyi György tárnokmester, gróf Nádasdy Ferenc főlovászmester, erdődi Pálffy Miklós kamarás, Révay Ferenc főajtónálló, Illésházy István főudvarmester, gimesi Forgách Simon főpohárnok, és a már említett erdődi Pálffy Miklós Pozsony vármegye főispánja, valamint a többiek Magyarország vármegyéit igazgatván.

Rudolf saját kezével

Kutassy János választott esztergomi érsek

Himelreich Liburtius

(Fordította Künstlerné Virág Éva, Magyar Országos Levéltár)

A nemesítést igazoló oklevelek között gyakori a hamisítvány, illetve a különféle adatok, nevek kikaparásával és újra írásával elkövetett hamisítás. Ezzel az lehetett a csalók célja, hogy korábbinak tüntessék fel a nemesítés idejét, így bizonyítva ősiségüket és egyes birtokokhoz való jogukat. Ezen a pergamenen minden valódi és eredeti. Rögzítve és hangsúlyozva vannak benne azok a kitételek, amelyek abban a korban rendkívüli értékkel bírtak, és amelyek megszerzése csak a nemesítés által volt lehetséges. Élhettek „örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel” amelyekkel a nemesi rend tagjai bírtak. Gyakorlatilag szinte korlátlan lehetőségek nyíltak meg előttük, amelyeket ügyesen kihasználva a legmagasabb méltóságig emelkedhettek.

cimerkep

A címer ábrázolása az eredeti oklevélen

A nemesi cím adományozása a XVI. század második felében már csak ritkán járt együtt birtokadományozással. Az ilyen fajta okleveleket, mint amilyen ez is, armálisnak nevezték. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a család nemességet és címert kapott, de birtokot nem. A példabeszédre utalva nem halat, hanem hálót kaptak, hiszen az előjogok és kedvezmények lehetőséget biztosítottak a tehetségesek vagyoni gyarapodására.

Az oklevélen lévő képben gyönyörködve megállapíthatjuk, hogy maga címer a kor egyik legszebb darabja! A heraldikában nagyfokú jártassággal bíró megkomponálója és az oklevél illusztrátora művészileg is értékes alkotást hagyott az utókorra. A címer színei tiszták, címerképe mozgalmas, de átgondolt és méltóságteljes. Az arany keretbe foglalt képen a pajzsot és ékítményeit egy díszterem falifülkéjében függő kárpitra festette a művész. Két oldalán, talapzaton állva, balra a keresztet és kelyhet tartó Hit, jobbra a karddal övezett, mérleget tartó Igazság allegorikus szobrát láthatjuk. A fülke fölötti konzolon, illetve a bemélyedést szegélyező pilléreken reneszánsz puttók helyezkednek el.

A címernek kétféle ábrázolási módja maradt ránk. Az egyik az eredeti rajzot hűen követő kép, a másik az, – és ez a gyakoribb - amikor a pajzsbeli képen az oroszlán bal első mancsába kerül a csillag, amelyet az eredeti címer esetében a sisakdíszként megjelenített oroszlán a jobb mellső lábával tart. Van azonban egy apró, de nagyon érdekes eltérés valamennyi későbbi ábrázoláson. Ha jól megnézzük, az oklevélen egy szerelmi harcra kész, felajzott „fegyverrel” megfestett oroszlánt láthatunk. Viszont az összes 1598 után készült változatról ez a jellemző részlet hiányzik! Vagy elkerülte a művészek figyelmét ez az apróság, vagy szégyellték a képekre rárajzolni, domborműveken kifaragni az oroszlán „férfiasságának” ezt a jelképét.

A pajzs alakja többféle lehet, mivel megformálása heraldikailag nem kötött és a címer hitelességét nem befolyásolja. Az adott időszak művészei, mesterei a megrendelői igények figyelembe-vételével aránylag szabadon éltek a lehetőségekkel. Az eredeti festményen úgynevezett reneszánsz pajzsra helyezték a címerképet, de az 1600-as évek második felében készült - túl-nyomó részben Szelepcsényi György érsek nevéhez fűződő - metszeteken, festményeken és kőfaragványokon már inkább ovális és tojásdad pajzsos ábrázolásokkal találkozhatunk.

Az oklevelet szerző Szelepcsényi Ferenc magas rangú pap volt, ennél fogva családot nem alapított, utódjai nem lehettek. Testvérei közül Miklósról vannak további adatok, de sem Ilonáról, sem Katalinról, sem Bokros Györgyről nincsen további említés a fellelhető iratokban. Az a leánytestvérek és Bokros György esetében is nyilvánvalónak tűnik, hogy a nemesítés után felvették a szelepcsényi előnevet, amelyet a későbbiekben vezetéknévként használtak. Erre a nemesi cím és a címer jogos használata miatt volt szükség.

cimerszuny

Összevont pajzskép a Szelepcsényi György által épített szunyogdi templom belső kapu-ja fölötti címerben

cimerunk

A címer legújabb, 2001-ben készült változata

Ugrás a lap elejére