Nyomtatás

A Szelepcsényi család felvidéki ága

A vagyonát vesztett őseink után kutatva az első bejegyzést a Csallóközben található Nagymagyar (Zlaté Klasy) katolikus plébániája által vezetett régi anyakönyvben találtam meg.

A Magyar Országos Levéltár óbudai részlegében (1137 Budapest, Lángliliom utca 4.) mikrofilmen megvan a történelmi Magyarország nagyon sok, a mai határokon kívül eső településének anyakönyve is. A nagymagyari anyag a 49795-49801 számú tekercseken kutatható.

nagymtemplofeNagymagyar (Pozsonypüspökihez hasonlóan) már az Árpád-korban a nagyobb települések közé tartozott, mert itt épült meg az a templom, amelyet Szent István király rendelete értelmében tíz falu összefogásával kellett alapítani. „Minden tíz falu templomot építsen. ... mind papi öltözékről, mind oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök.” Ebben a templomban anyakönyvezték azután a környékbeli kisebb településeken lakókat is. A hagyomány később is érvényben maradt, mert ha épültek is a kisebb falvakban egyházak, csak az említett plébániák rendelkeztek anyakönyvezési joggal. Alsó– és Felsőjányok (Janiky) is ebben az egyházkörzetben van, ahol a legkorábbi bejegyzések szerint elődeink éltek.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a család mind a mai napig megmaradt katolikusnak, ha tagjai közül nem is mindenki vallja vallásosnak magát. A vidék, ahonnét származunk soha nem volt alkalmas terepe a reformációnak. Földesurai túlnyomórészt katolikusok, nem ritkán főpapok voltak, így azután a köznemesség és a  jobbágyság is megmaradt ezen a hiten. Ez az oka, hogy kutatási eredményt többnyire csak a katolikus anyakönyvekből remélhetünk.

A 49796. számú mikrofilmtekercs az 1751-1799 közötti időszak anyakönyveit tartalmazza. A születési kötet szerint 1794. január 4-én Szelepcsényi Imrének és Kis Rozáliának, akik Alsójányokon éltek, megszületett Ágnesnek keresztelt kislányuk. A csecsemő sajnos csak néhány napig élt, január 17-én meghalt. Ugyanebben az évben újabb tragédiáról tudósít a régi könyv, október 27-én elveszítik másik gyermeküket is, két és fél éves korában meghal Marianna. Mivel az ő és idősebb testvérei születéséről nem találtam bejegyzést, arra a következtetésre jutottam, hogy Szelepcsényi Imre és felesége 1793 tájékán költözhetett a faluba, előttem egyelőre ismeretlen helyről. Ezt a feltételezést támasztja alá a 49798. számú tekercs, amelyben több kötet is található. A házassági anyakönyv 1800-tól 1852-ig vezetett feljegyzéseiben először 1808. február 9-én találkoztam a Szelepcsényi névvel. Pál, aki ekkor 26 éves volt elvette Deák Mária 24 éves hajadont. Mindketten alsójányoki lakosok voltak. Ezek szerint Pál 1782-ben született, de nem tudjuk, hol? (Szelepcsényi Imre testvére lehetett István, aki 1839. április 14-én, 65 éves korában halt meg Alsójányokon. Ő valószínűleg 1774-ben született és mint a kovácsok bíráját említi a bejegyzés.)*Szépszüleinknek, Szelepcsényi Pálnak és Deák Máriának több gyerekük született: Rozália 1809-ben, Mária 1813-ban, Ferenc 1814-ben, József 1818. február 27-én és Erzsébet 1824-ben.

József 1848. január 18-án házasodott meg, felesége Keszőcze Katalin ekkor 23 éves volt. Ők is Alsójányokon telepedtek le. A vagyoni helyzetük nem lehetett nagyon rózsás, az eddig felsorolt férfiak valamennyien más földjén gazdálkodó bérlők voltak. Tíz gyermekük született: I. Péter 1849-ben, Katalin 1850-ben, János 1853-ban, Teréz 1856-ban, Mária 1859-ben, II. Péter 1862. február 21-én, Julianna 1865-ben, Luca 1867-ben, József 1870-ben, Erzsébet 1873-ban.

Rendkívül szorgalmas emberek voltak. A sok gyermek nevelése mellett össze tudtak gyűjteni annyi pénzt, hogy 1880-ban már saját birtokkal rendelkező gazdaként tartja számon Józsefet az egyik anyakönyvi bejegyzés.

A házaspár - nekünk az ükszülőink - szép hosszú életet élt, Szelepcsényi József 1904. november 16-án, 86 éves korában, végelgyengülésben halt meg, üknagyanyánk korábban, 1899-ben, 74 évesen távozott az élők sorából. Temetésük Alsójányokon, illetve Nagymagyaron volt.

keresztl

Szelepcsényi Sándor nagyapánk keresztlevele

Dédnagyapánk, Szelepcsényi Péter életútja meglehetősen érdekes. 1885. február 10-én elvette feleségül a nála 16 évvel idősebb dédnagyanyámat, a jómódú Molnár Erzsébetet. Róla szinte semmit sem tudok, mindössze annyit, hogy ekkor már özvegy volt és 15 évig éltek együtt dédapánkkal, mert 1900-ban meghalt. Egyetlen gyermekük született, 1886. január 5-én Sándor nagyapánk. Megözvegyült Péter dédapánk hamarosan újra nősült és elköltözött Nagymagyar környékéről a nem túl távoli Szunyogdiba. (Ma Pozsonypüspöki részeként Pozsony külvárosa.) Hamarosan újra nősült és a falunak Pozsonypüspöki Fűszög (Felvég) felöli szögletében, az úgynevezett Szorosban épített egy kis házat. (A mostani Slovnaft benzinkúttal szemben volt a háza.) Meglehetősen szegények voltak és mivel nem volt őslakos, a község elég nehezen fogadta be őket. Öt fia és egy lánya született, Péter, István, Ferenc, János, Mihály és Júlia. Biztos értesülésem az 1903-ban született Péterről és feleségéről Rácz Rozáliáról vannak.

8 fiuknak és egy lányuknak köszönhetően ma jelentős számban élnek Szelepcsényiek Pozsonypüspökin és környékén. Gyermekeik így következtek egymás után: József (1927), Vilmos (1928), János (1930), László (1932), Péter (1935), Veronika (1937), Miklós (1938), Szilveszter (1939) és Károly (1944). Közülük kapcsolatom Miklóssal és fiával, Rudolffal van, ezeket az adatokat is ők bocsájtották rendelkezésemre.*A Szelepcsényi család nőtagjai férjhezmenetelük után nevet változtattak, ezért nagyon nehéz lenne felkutatni a női ágakat, de ez nem is célom. Ennek ellenére néhány családnevet felsorolok, amelybe a feleségek révén bekerültek Szelepcsényiek: Szabados, Rabina, Jankovics, Varjú, Wagentál, Mikóczi.

Tudomásom van további felvidéken élő vagy onnét a nem túl távoli múltban elszármazott Szelepcsényi nevűekről, akiket nem tudok beleilleszteni az általam ismert leszármazottak sorába.

szgyorvosk♦ Dr. Szelepcsényi György 1936.-ban született Révkomáromban (Komarno), apja Szelepcsényi Gyula polgári iskolai tanár volt, aki az Ipolyság (Sahy) melletti Középtúron született 1904-ben. Ükapja erdész volt, szépapja pedig Badinban kocsmáros. A II. világháború után kerültek Magyarországra, Komáromba. Tanulmányait már itt folytatta, 1960-ban szerzett orvosi diplomát a SOTE-n. Először kórházban vállalt állást, majd körzeti orvosként dolgozott tovább a Komárom-megyei Kisigmándon nyugdíjba vonulásáig. Ez 2000-ben történt, azóta is ott él családjával. Rokoni kapcsolat a családjaink között az 1800-as évek elejéig biztosan nem volt.

szjank Dr. Jan Juraj Szelepcsényi 1937-ben született Zsolnán, családját Szelepcsényi György érsek testvérétől származtatja. Apja magyar volt, Alsóhámorban, Selmecbánya közelében született. Szlovák nőt vett el feleségül, így azután gyermekük anyanyelve is a szlovák lett. Nagyszülei Léván éltek. Valószínűleg ő az, aki a XX. században született Szelepcsényiek közül a legtöbbre vitte. A legmagasabb tudományos fokozatokat szerezte meg mint filozófus és zenetudós. Nyugdíjba vonulásáig a zenetudományok egyetemi előadója volt, de közéleti tevékenységet is vállalt, 1993. március 4-től 1994. október 3-ig ő volt a törökországi szlovák nagykövet. (Vajon eszébe jutott-e valakinek a nagy előd, Szelepcsényi György érsek konstantinápolyi követjárása?). Évekig a nagyszombati Szt. Cirill és Metód nevét viselő egyetem gazdasági vezetője is volt, emellett zeneszerző, karmester, újságíró és nem utolsó sorban Robert Szelepcsényi apja. Ma sem él visszavonult életet, speciális tudományos szövegek szakfordítója és tömegtájékoztatási intézmények tanácsadója. Felesége, Anna szintén otthonos a tudományos életben, ő a gyógyszerészetben jeleskedett.

szjrobk Dr. Robert Szelepcsényi - a fiuk - világhírű matematikus, a számítástechnikában rendkívül fontos kiszámíthatóság és bonyolultságelmélet egyik fontos tételének az 1987-ben ki-dolgozott Immermann-Szelepcsényi teóriának az egyik szerzője. Munkásságával 1995-ben elnyerte az amerikai Gödel-díjat. 1966-ban született Pozsonyban. Bár magyar származását vállalja, a nyelvet már ő sem bírja. Dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémián, majd az Alcatel és a Siemens szlovákiai képviseletein, jelenleg saját információ-technológiai vállalkozását vezeti.

Rajtuk kívül még élnek (név)rokonaink Vereknyén (Vrakuňa), Csesztén (Časta), Pozsonycsákányban (Čakany), Misérden (Dunajska Lužna), Csenkén (Čenkovce) és Liptószentmiklóson (Liptovsky Mikulas) is. Sajnos Jányokon, ahol a család több mint 100 évig lakott, már egyetlen Szelepcsényit sem találni. Szép-, ük-, dédnagyanyai és más oldalági, nagyon távoli rokonok bizonyosan vannak, a sírköveken, emléktáblákon és út melletti fogadalmi keresztek talapzatán gyakori a Deák, Keszőcze és Molnár név.

keresztkekovek

Keszőcze Imréné neve egy jányoki kereszten, Keszőcze Mihályé a világháborús hősök emlékművén

Ugrás az oldal elejére

Kategória: Uncategorised
Találatok: 1550