Szobrok, képek, kegytárgyak III. rész
A kórusról lejőve látogassunk be az oratóriumba, amit másként kegyúri karzatnak is neveznek. A szentély déli toldalékaként Batthyány József hercegprímás építtette az 1700-as évek második felében. A szentély felé néző erkélyszerű nyílást, ahonnét a prímás figyelemmel kísérte a szertartást, már régen befalazták. Ez a helyiség a nagyközönség elől el van zárva, valaha szebb napokat látott, ma inkább raktárként szolgál.
A szekrényében tartják a körmeneti zászlókat, amelyek között vannak kifejezetten egyedi példányok. A legszebb közöttük az a Mária zászló, amely selyem damaszt anyagával és főúri igényű gyönyörű hímzésével kimagaslóan a legrégebbi és legértékesebb darabja a készletnek. Sajnos, nagyon rossz állapotban van, az alapját adó szövet erősen foszladozik, már csak múzeumi restaurálással lehetne megmenteni.
Nagy valószínűséggel ez a zászló azok közül való, amelyet az 1864-es templomlátogatás során Hollósy János plébános bemutatott Kollarik András kerületi esperesnek. Az előoldalán aranyfonatos szegélyű medalionban Szűz Mária alakját láthatjuk, amint eltapossa az ördögöt, a gonoszságot megtestesítő kígyót. A zászló többi részén csodálatosan finom színekkel hímzett virágzó vadrózsa indák kanyarognak. A művészi munka megtervezésénél gondosan ügyeltek arra, hogy ne legyen túlzsúfolt a felület, hanem az elosztás finomságával is kiemeljék a fiatal Istenanya ragyogó szépségét. A zászló hátoldalán ugyancsak vadrózsa indák keretezik a Mária név betűiből alkotott középrészt és rajta az Ég Királynőjének ötágú koronáját.
Szintén az előbb említett vizitáció jegyzőkönyve említi azt a térdeplőt, amely akkor a sekrestyében volt, de most itt találjuk. Az 1800-as években készült imazsámoly kiforrott klasszicista stílusú bútordarab, amit szép gobelin díszít. A könyöklőjén lévő már elvásott, de a belső falán lévő még épségben van, és ezen megcsodálhatjuk a több mint száz évvel ezelőtt dolgozó kézművesek munkáját.
Az oratóriumban raktározott tárgyak között feltűnt egy fából faragott, dúsan ezüstözött galamb. Valaha ez a Szentlelket szimbolizáló kis szobor díszítette a szószék belső mennyezetét. Miután a II. Vatikáni Zsinat megreformálta a liturgia menetét, a szószékek feleslegessé váltak és sokhelyütt – így itt is - elbontották azokat. Az oltárokkal azonos modorú, neogótikus építményből egyedül ez a kis részlet maradt meg.
Az oratóriumban tárolják azokat a tárgyakat is, amelyek a húsvéti ünnepkör szertartásainak kellékei. Ekkor szokták kihelyezni a feltámadt Krisztus kis szobrát is. Jézus testén jól láthatók a keresztre feszítéskor kapott sebek, kezében tartja a halál feletti győzelem jelét, a keresztes-zászlós botot, jobbjával, (amelyen a felemelt három ujja a szentháromságra is utal) az ég felé mutat: „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János evangéliumában idézi szavait, amelyekkel utal a közelgő mennybemenetelére.
A püspöki Szent Miklós főplébániai templomnak vannak olyan kincsei is, amelyek csak ritkán kerülnek a hívek szeme elé. Ezeket a szertartások során használják, némelyiket csak egészen kivételes alkalmakkor.
A legféltettebb darab - amelyik csodálatos módon átvészelte az évszázadokat, nem lopták el és még csak meg sem sérült - az úrmutató (monstrancia). Már a legrégebbi vizitációs jegyzőkönyvek is a rendkívül értékes tárgyak között sorolták fel. Az 1864-es egyházlátogatáskor a következő szavakkal vették leltárba: „Úrmutató tiszta ezüstből, 86 félunciás aranyozott függővel mesterien készített, régi gótikus munka.” Ez a remekmű valószínűleg az 1400-as években készült. Azt a célt szolgálja, hogy a Magváltó testévé átváltoztatott ostyát benne elhelyezzék és a híveknek ilyen módon ünnepélyesen felmutassák.
A középen lévő ablak mögötti félhold alakú tartóban lehet az ostyát elhelyezni. A gótika virágkorából származó remekművön a részletek mindegyike a tiszta stílus jegyeit hordozza. Kétoldalt angyalok vigyázzák a Szentséget, az ostyatartó felett a Boldogságos Szűz Máriát láthatjuk a kisded Jézussal a karján, még feljebb a Feltámadott Krisztus alakja áll. A remekművű szobrocskák a korabeli ötvös-művészet legkiválóbb alkotásaival összehasonlítva is megállják a helyüket. Az úrfelmutató csúcsára pedig a Megfeszített Krisztust helyezte a készítője.
Kevés nagyvárosi székesegyház mondhat magáénak hasonló alkotást! Ez a ritkaság-számba menő monstrancia is bizonyítja, hogy templomunk mennyire megbecsült és fontos szerepet töltött be az elmúlt évszázadok során.
A kegytárgyak között több ereklyét is találunk, a legjelentősebb templomunk patrónusának, Szent Miklósnak egy csontszilánkja.
A barokk ereklyetartó sárgarézből készült, amit szépen bearanyoztak, hogy fénye megmaradjon. Növényi ornamentikával dúsan díszített lapja mögül, mintegy az ereklyéből kiindulva sugarak törnek elő. A központban lévő ablak mögött középen van a csontszilánk, két szalagtól felül és alul közrefogva, rajtuk felirat tájékoztat, hogy kinek az ereklyéjét tisztelhetjük benne.
Valamennyi templomnak igen fontos kellékei a harangok, amelyek messze hangzó szavukkal hívják a hívőket a szentmisére. Délben emlékeztetnek a magyarok 1456-os nándorfehérvári diadalára, válságos időkben pedig jelzik, ha nagy veszedelem közeledik. Kereszteléskor köszöntik az új életet és temetésekkor búcsúztatják a elhunytakat. Sorsuk, akár csak az embereké, viszontagságos. Háborúk idején hadba vonultatják, az idegen megszállók elrabolják őket, így osztoznak a nemzet sorsában.
Békeidőben megbecsülés és tisztelet övezi a harangokat akkor is, ha már nem képesek betölteni hivatásukat, nyugalomba vonulnak, díszei tereknek, templombelsőknek. Ez lett a sorsa a mi harangjaink egyikének is. Kicsorbult, megrepedt, a hangja megváltozott, ezért le kellett szerelni. Ma az egyik mellékhajóban pihen, talapzatán kétnyelvű emléktábla: „HÁLÁBÓL A POZSONYPÜSPÖKI POLGÁROK, AKIKÉRT A HARANG SZÓLT ANNO 2002”
A Szent Istvánnak szentelt harangon olvasható az anyagából öntött könyörgés: „TEKINTS ISTVÁN KIRÁLY SZOMORÚ HAZÁNKRA”. További szöveg utal a készítés helyére és idejére: „SELTENHOFER FRIGYES FIAI CS. ÉS M.K. UDVARI HARANGÖNTŐK SOPRONBAN 1914” a gyári szám is szerepel rajta: 3255. A gyönyörűen díszített harangtesten első királyunk alakját is megformázták a mesterek, fején a Szent Korona, balját szívére szorítja, jobbjában az uralkodói jogart fogja.
Érdemes egy pillantást vetnünk a harang felső részére. A felfüggesztést régebben a 6-8 fülből álló, úgynevezett korona szolgálta, amely meglehetősen bonyolult módon csatlakozott a járom faszerkezetéhez. Walser Ferenc budapesti harangöntő találmánya a tárcsás felerősítési mód jelentős újítás volt, amelyet 1863 óta alkalmaztak. Egyszerűbb lett a felfogás és lehetőség nyílt arra, hogyha a nyelv ütései kikoptatták egy helyen a palást belsejét, elfordíthatták a harangtestet, hogy a tartós igénybevétel ne tegye tönkre az egész harangot. Szabadalmát több öntöde átvette, a soproniak is.
A toronyban már az 1864-es vizitációkor is három harang lakott: „Harang három van. Egy nagyobb 11 mázsa 30 fontnyi, egy közepes 80 font súlyos, ez előtt a kisebb súlyú összetört, majd Kopácsy József hercegprímás költségén újraöntetett, így a kisebb 50 fontos, mindegyik fel van szentelve.” Közülük kettőt az I. világháború idején elvittek, ezeket 1921-ben pótolták. A harangozó a karzatról tudta megközelíteni a köteleket, az átjáró ma már nem használható, mert az orgona elektromos fúvóműve ott kapott helyet. A 2002-ben leszerelt helyébe új került és a másik kettő is villamos működtető szerkezetet kapott. Így ma az alábbi három harang hangját hallhatjuk:
Középen van a 600 kilogrammos Szent Miklós nagyharang, amelynek az alsó átmérője 103 cm. A széles palástfelület kínálta lehetőséget kihasználva, a szokásosnál gazdagabb díszítést és hosszabb szöveget lehetett rajta feltüntetni. Elől Szent Miklós püspöksüveget viselő palástos, pásztor-botos domborművű alakját láthatjuk, ölében a már megismert három aranygolyóval. Tőle balra pedig a következő mondatok olvashatók:
MAGASBÓL JÖN A HARANGSZÓ
MAGASSÁGBA HÍVOGAT
EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL
MAGAD ÉPÍTSD SORSODAT.
A jobboldalon:
HÁBORÚBA MENT ELŐDÖM
FELTÁMADVA BENNEM ÉL
FELTÁMADÁST HIRDET ANNAK
AKI SZENTÜL HISZ, REMÉL.
A hátoldalon:
SZENT MIKLÓSNAK SZAVA VAGYOK
HÉTSZÁZÉVES ÜNNEPÉN
TISZTA HITBEN TISZTA ERKÖLCS!
MÁSBAN ÜDVÖD NEM LESZEN.
Az alsó perem felett körbefutó sávban:
ÖNTÖTTÉK SELTENHOFER FRIGYES FIAI HARANGÖNTŐ-GYÁRÁBAN A SZT. MIKLÓS EGYHÁZ 700 ÉVES JUBILEUMÁN A P(L)ÉBÁNIA HÍVEI 1921.
A harangtartó állványzat nyugatra eső részén van a kisharang, ez egyidőben készült a nagyharanggal és Szent Józsefnek szentelték. Átmérője 67 cm, súlya kb. 170 kg.
Az elejére a kis Jézust tartó Szent Józsefet formázták meg. A rendelkezésre álló kisebb hely miatt csak rövidebb szöveg fért el a felületén:
SZENT JÓZSEF HARANGJA
LÉGY BÉKE GALAMBJA
ÖSSZHANGOT HIRDETŐ
ÖSSZHANGOT KELTŐ
LELKET A NYOMORBÓL
ÉG FELÉ SÜRGETŐ
NÁZÁRET MELEGÉT
SZÍVÜNKBE ÜLTETŐ
Körben, a perem fölött:
AZ AKKORI LELKÉSZEK ÉS KONGREGÁCIÓ 1921. ÖNTÖTTÉK SELTENHOFER FIAI HARANGÖNTŐ-GYÁRÁBAN SOPRONBAN.
A harmadik, 3 mázsás harangot Szent Mihály tiszteletére szentelték. Modern készítésű, rajta kétnyelvű felírat tanúsítja a megváltozott időket. Pozsonypüspöki címere alatti mezőben olvasható:
ZVON BOL ODLIATY Z MILODAROV FARNÍKOV PODUNAJSKÝCH BISKUPÍC
PRE FARSKÝ KOSTOL SV. MIKULAŠA V ROKU PÁNA 2002.
(A) HARANG AZ ÚR 2002. ÉVÉBEN ÖNTETETT A POZSONYPÜSPÖKI HÍVEK ÉS LAKOSOK ADOMÁNYÁBÓL SZ. MIKLÓS PLÉBÁNIA TEMPLOM RÉSZÉRE.
A felső sávban szintén szlovákul és magyarul szerepel a felirat:
SV. MICHAL POMÁHAJ NÁM V BOJI PROTI ZLOBE A ÚKLADOM DIABLA
SZ. MIHÁLY LÉGY SEGÍTSÉG(ÜNK)RE A GONOSZ LÉLEK ELLENI HARCBAN.
Mindhárom harang az előzőekben említett tárcsás felfüggesztésű, aminek az előnyeit ügyesen kihasználják a karbantartók, mert a nyelv okozta kopásokon látszik, hogy a harangtestet már többször elfordították kissé. Így a palást belsejét más-más helyen érik az ütések és biztos, hogy az élettartam ezért jelentősen meghosszabbodik.
A toronyban óraszerkezet volt már az egészen régi időkben is, hiszen a régi anyakönyvben olvasható a 1731-ben íródott plébánosok listája, ahol Sury Márton nevéhez (aki 1679-80-ban szolgált itt) a következő megjegyzést fűzték: „...tekintélye és buzdítása révén sor került Szent József új oltárának felállítására és az óra felújítására, amely aztán az üldözés során újból elromlott.” Tehát már sokkal korábban megvolt, hiszen a használat során elkopott a szerkezet, javításra szorult. A későbbi karbantartásokra is van utalás és az 1864-es vizitációs jegyzőkönyv is ír róla: „A toronyban óra is van, amely a városlakók tulajdona.” Valóban, az 1858-ban, a Vasárnapi Újságban leközölt képen is láthatjuk a számlapját a torony homlokfalán lévő felső ablak alatt. A következő évtizedekben romolhatott el véglegesen, mert az 1937-es templombővítés előtt már nyoma sincs a tornyon. Az ősi szerkezet viszont megmaradt, az még ma is a torony egyik szintjén pihen, várva a restaurátort, aki fogaskerekeit újból működésbe hozza.
A harmadik szintről lehet átmenni a templom padlására egy tiszta gót stílusú csúcsíves keretezésű ajtón. A gondosan faragott kövek majd’ 800 évről mesélhetnének!
Lépjünk ki az épületből és tegyünk egy sétát a templom körül. Isten tudja, hány ősünk pihen a kertben, hiszen hosszú évszázadokig temető volt a kerítésen belül. A kaputól jőve balra ódon sírköveket látunk a kerítésfalhoz támasztva, ezek a régi külső temetőből kerültek ide, rajtuk az írás olyan mértékben megkopott, hogy olvashatatlan. Nem úgy az északi részen magányosan álló kőé, azon a következő szöveget tudjuk kibetűzni:
IT NYUKSZIK ISTENBEN ÜDVEZÜLT NEMZETES CSÓKA PÁL MEGHOLT DIE 1712 JANUAR … ÉLETINEK … ESZTENDEI-BEN 17..
A Csóka családnév viselői ma is szép számban élnek Püspökin...
Tovább sétálva, a templom mögött két makulátlanul fehéren ragyogó, új kinézetű szobrot találunk, Nepomuki Szent Jánosét és Szűz Máriáét. Mindkettőt a közelmúltban, 2009-ben állították itt fel. Eredetileg a faluból kivezető utak mellett voltak. A már többször idézett 1864-es jegyzőkönyv így említi az egyiket: „A Püspöki mezővárosi rétek és kertek felé található Nepomuki Szent János szobra, a lakosok állíttatták, jó állapotban tartják.” Kérdéses, hogy vajon a Mária szobor mikor került mellé, a Nepomuki Szent János kápolnához? Stílusa (klasszicista?) alapján inkább későbbinek tűnik. Az 1980-as években a kápolnát egy éjszaka alatt lebontották. A megcsonkított szobrok a bokrok között hevertek, míg évtizedekig tartó kallódás után sikerült a torzókat biztonságba helyezni, jelenleg a Vesna művelődési ház udvarában őrzik őket. Az elszenvedett megpróbáltatások sok kárt tettek bennük, mindkettőnek a feje hiányzik, és a törzsük is nagyon sérült. A hasonló, másutt épségben megmaradt alkotások mintául szolgáltak Mag Gyula dunaszerdahelyi szobrászművésznek, aki az eredeti részleteket lemásolva bécsi mészkőből újból kifaragta az alakokat. A szobrász még a talapzatokat is elkészítette és felvéste a Nepomuki Szent János szobor oszlopának előlapjára a régi szöveget:
„ISTEN DICSŐSÉGÉRE, SZENT JÁNOS TISZTELETÉRE CSÓKA VERON S TÖBB JÓTEVŐK ÁLTAL ÚJON ÉPÍTTETETT 1865.”
Nepomuki Szent János Csehországban született valamikor 1350 körül. Pappá szentelése után hamarosan magas egyházi rangot ért el, 1389-ben Prágában érseki helynök (az érsek kinevezett helyettese) lett. Főpapi beosztásában többször szembe helyezkedett a kortársai által rendkívül erőszakosnak és kegyetlennek, de ugyanakkor az uralkodásban mégis tunyának és erélytelennek mondott IV. Vencel cseh királlyal. Mivel a királyné gyóntatója volt, a féltékeny uralkodó rá akarta venni, árulja el, mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított felesége. Nepomuki János a király fenyegetőzése ellenére sem árulta el a gyónási titkot. A legenda szerint ezért Vencel 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban úgy tudni, személyesen is részt vett), és végül a prágai Károly hídról a Moldva folyóba dobatta. Holttestét az érsek a Szent Vitus székesegyházban helyezte örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, tisztelete általánossá vált. Szentté avatását mégis csak évszázadokkal később, 1729-ben Althann váci püspök kezdeményezésére sikerült elérni. Csehország védőszentje, a folyók, hidak, az úton, vízen járók és az igazságtalanul megvádoltak legismertebb oltalmazója. Szobra szinte minden településen megtalálható, főként a hidak mellett. Általában - úgy ahogyan a mi szobrunkon is - főpapi öltözetben, feszülettel a kezében ábrázolják.
Boldogságos Szűz Mária szobra a kisded Jézust féltőn-óvón magához ölelő Istenanyát ábrázolja. A gyermekét szerető, abban életének legfőbb örömét látó édesanyák mintaképét láthatjuk benne. Jézus világmegváltó jelentőségére már utal a művész: a földkerekséget jelentő glóbuszon áll és kezét áldóan emeli felénk.
Folytatva utunkat, a déli oldalon hamarosan elérkezünk egy nagyméretű kereszthez, az úgynevezett Missziós Kereszthez. Ezeket a korpusz nélküli kereszteket általában a templomok előcsarnokában vagy az épület udvarában szokták felállítani a népi missziók emlékére. Feltüntetik rajtuk a fontosabb népmissziók évszámát is. Népmissziónak nevezik azt az eseménysorozatot, amely a vallásosság fölélesztését és el-mélyítését szolgálja különösen olyan időkben, amikor a keresztények hite megerősítést igényel. Régebben akár 10 napig is tarthatott, amikor vendég misszióspapok segítségével tömegesen gyóntak és áldoztak a hívek. Az utolsó ilyen nagy-szabású népmisszió a magyarok lakta területeken 1948-ban a Mária-év idején volt. Az 1962-65-ben tartott II. Vatikáni Zsinat után már csak háromnapos, főként a húsvét előtti nagyböjt hetében vagy karácsony előtt, az advent idején folytatott imádságsorozat váltotta fel a népmissziókat. 2010-ben, felújítva az eseményeket, egy hétig tartó missziós programok voltak.
Nem lenne teljes a templom tulajdonában lévő fontosabb tárgyak bemutatása, ha nem sorolnánk ide azokat is, amelyeket a Határokon Átnyúló Együttműködési Központnak (CIIC Cezhraničné informačné a impulzné centrum) a VESNA művelődési házban, a Biskupická utca 1. alatt lévő néprajzi kiállítására adtak kölcsön.
Közülük kiemelt figyelmet érdemel az a kettős üvegablak, amelyre Jézust és Szűz Máriát festette a készítője és valószínűleg a régi plébánia valamelyik helyiségében volt az eredeti helye.
A kiállított miseruha érdekes formájú festett rózsás kereszt rátétekkel készült, a hátoldalon lévőben a glóriás Krisztus mellképét láthatjuk.
Ritkán szemlélhetjük meg közelebbről azt a négy tárgyat, amelyeket még kiállítottak. Kettő közülük a keresztelés kedves mozzanatához tartozik, a kis üvegkorsó, amelyből a keresztelő vizet a kisded fejére öntik és a lecsurgó cseppek fölfogására szolgáló tálacska.
A tálkában lévő szentelő bizonyára nagyon régi darab, szintúgy nagyon öreg az 1864-ben felvett leltárban is nyilvántartott sárgarézből készült tömjéntartó. Ehhez az eszközhöz tartozott egy kis kanál, amellyel a füstölő parazsára hintették a tömjént.
A tömjén parázson elégve szépen gomolygó, kellemes illatú füstöt adó gyantaféle, amelyet egy Arábiában és Afrika északkeleti csücskében őshonos fenyőféléből, a fakéreg bemetszésével nyernek. Jézus születésekor a napkeleti bölcsek egyik ajándéka ez volt. Templomi használata azt jelképezi, hogy a hívek imái, mint a tömjénfüst, felszállnak az égbe.
A kiállítás gyűjteményében szép számmal találhatók valaha körmeneti zászlókra varrt ovális szentképek, templomi textíliák, karingek és színpompás festett terítők.
Kissé eltávolodva templomunktól, feltétlenül meg kell említeni a településen található Szentháromság szoborcsoportot.
A mezővárost 1714-15 között dühöngő pestis-járvány sújtotta, annak következtében harmadrészére olvadt le a lakosok száma. Mivel a vész bármikor megismétlődhetett és az akkori orvostudomány szinte tehetetlen volt vele szemben, csak az égiek segítségében bízhattak az emberek. A szentek oltalmát kápolnák és emlékoszlopok állításával igyekeztek megnyerni. A Rozália kápolnáról már szóltam, most a főtéren álló emlékművet szeretném ismertetni. (Számomra érdekesség, hogy bár a járványok védelmét remélték tőle, az úgynevezett „pestis szentek” közül egyet sem találunk rajta.)
Az 1730 körül állított oszlop tetején a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek csoportja van. A négyszögletes oszlopot a következő szentek őrzik: elől a Szeplőtlen Fogantatás Szűz Máriája, balra Szent Flórián, jobbra pedig Szent István vértanú.
Szeplőtlen Fogantatás Mária szobra az oszlop tövénél állók közül a legfontosabb, amit a középre helyezéssel és a másik kettőhöz képest magasabb alakjával hangsúlyozott ki a szobrász. Imádkozva teszi össze két kezét, lábával a gonosz kígyóra tapos.
Jobb oldalon egy, hazai viszonylatban kevésbé ismert szent szobra áll.
Szent István az első volt, aki a kereszténysége miatt szenvedett vértanúságot. Az apostolok a szegények gondozásával bízták meg és mivel a keresztény közösségben így fontos szerepet kapott, a zsidók fokozódó gyűlöletet éreztek iránta. A főtanács elé hurcolták és Jézushoz hasonlóan hamis tanúkat vonultattak fel ellene. Halálra ítélték és a feltüzelt nép megkövezte. A középkor elején Passau védőszentje volt. Elképzelhető, hogy első királyunk azért kapta az István nevet, mert hazánk jó része a X. században a passaui egyházmegye térítési területe volt. Védőszentként az állatok, főként a lovak
egészségének oltalmáért szoktak hozzá imádkozni, de némely emberi betegség gyógyításában is segítségét kérik. Képeken, szobrokon a megkövezésére utalva többnyire köveket tartva ábrázolják.
Bár az oszlopot a járványok elleni oltalom igénye végett emelték, a falu lakói másfajta veszedelemtől is szerették volna megvédeni a települést.
Ezért állították az oszlop bal oldalára Szent Flórián szobrát. Ő a tűzvészek ellen védő szent, mivel a legenda szerint gyermekkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai. A III. század második felében élt, a római hadsereg tisztjeként keresztelkedett meg. Leszerelése után a mai Bajorország területén telepedett le. A viszonylag békésebb idők után felerősödött a keresztények üldözése, többeket börtönbe vetettek. A kiszabadításukért induló Flóriánt a volt katonatársai elfogták és bíró kezére adták. Halálra ítélték és követ kötve a nyakába 304. május 4-én az Enns folyóba taszították. Sírja fölé később templomot építettek. Tisztelete Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon különösen erős. Leginkább római katonaruhában, vizescsöbörrel a kezében ábrázolják, amint a vizet egy égő házra önti.
A talapzaton a felújításokra vonatkozóan vannak feliratok.
Előoldalon:
SZENT HÁROMSÁG EGY ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÁJTATOS AJÁNLATOKBUL UJÍTTATOTT MEG 1851-BEN
Hátoldalon:
MEGUJITTATOTT RÉGELY JÓZSEF ÉS NEJE PAMMER VERONIKA ÁLTAL 1886-BAN KUDLIK JÁNOS PLÉBÁNOS ALATT
Jobb oldalon:
JAVÍTTATTÁK 1910-BEN CSÓKA FERENC ÉS NEJE BAB KLÁRA
Kiterjesztve a kört, de a település határain belül maradva, vegyük számba a Szent Miklós plébánia-templom hívei által látogatott, a katolikus valláshoz kötődő további épületeket.